Előző fejezet folytatása - Mindenkiben él egy szörnyeteg

Sziasztok!

Először is mindegyik olvasómnak 

EXTRA NAGY KÖSZÖNET!!

Wáó.. 13 rendszeres olvasó ennyi idő alatt *-* 

Remélni sem mertem volna.... Csodásak vagytok!

Hát, mikor kérem, hogy komizzatok, senki sem komizik...

Bezzeg, mikor nem kérem! 

Ezért most kijelentem: NEM komizhattok, meg van tiltva! 

Ja és nem harapok, Chat-ben nyugodtan lehet kérdezni, beszélgetni

tanácsokat osztogatni, vagy csak csevegni!

Az új dizájnról is írhatnátok ^^

Mindenkinek jó olvassát! 

Remélem, tetszik majd!

Ajánlott dalom:Kelly Clarkson-Because Of You

A göndörke olyan elgyötört arckifejezéssel ácsorgott az ajtóban, hogy fájt nézni. Nem voltam pánikolós ember, akármilyen emlékeket hozott fel bennem a cikk. Ugyan nem említenek benne, sőt ez a világ túlsó felén volt, de rengeteg kellemetlen emléket hozott fel.... 

Lassan hátat fordított és eltűnt a szemem elől, egy percig sem gondolkoztam, mintha minden kitörlődött volna a fejemből indultam utána, egyszerűen nem tehettem mást. Beléptem a nyitva hagyott szobája ajtaján. 

Az ágyon kuporgott átölelve térdeit, olyan sebezhetőnek tűnt, bántott,  hogy ennyire szomorú és dühös lettem azokra, akik bántották, biztos voltam benne, az a cikk baromság és ezt el fogom mondani neki is! De tudtam, ha megérintem ellök, így hát mögé kucorodtam és hátamat övének vetve ücsörögtünk az ágyon. Éreztem, ahogy megdermed, nem vesz levegőt, majd egy halk, valahol megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait.

- Komolyan azt hiszed, elhiszem ezt a baromságot? - piszkáltam meztelen lábfejem. Nem szólalt meg, így folytattam. - Aki megúsz egy ilyet, az nem fizet ki egy magamfajta lotyót! Vagy nagyon megbántad... de ami sokkal valószínűbb, meg sem tetted... Kemény fiú próbálsz lenni, ahogy én egy érzelem mentes lány... de lehet, hogy valaki keresztbe húzza a számításod! - tettem fejem vállára. 

- Tudod, miután megvádoltak elgondolkodtam, hogy tényleg megtettem-e, hisz részeg voltam, de mindig ugyan arra jutottam: soha nem tennék ilyet... az emberek szörnyű dolgokat vágtak a fejemhez, többek között, hogy nincs helyem a bandában... Mikor a családomat szidták, elborult az agyam, csak ki akartam adni a dühöm... megvertem... azt mondta, szörnyeteg vagyok... igaza volt.. - csuklott el a hangja. 

Néma zokogás rázta egész testét. Megfordultam és kezem közé fogtam arcát. Szeme piros volt, de nem sírt, mintha már elsírta volna az utolsó könnyeit is.

- Tudod Harry, mindenkiben él egy szörnyeteg, engem is megerőszakoltak már...tudom, ez bután hangzik, mintha nem fizetnél a boltban... - ráztam meg fejem nevetve munkámra célozva, majd folytattam - Azért, hogy megvédjük magunkat és azt, ami kedves számunkra, egy szörnyet rejtegetünk odabent - megfordultam és átvetettem lábam övéin, mire ő egy hirtelen mozdulattal az ágyra rántott. Érdeklődve néztem könnyektől csillogó arcára.

- Miért vagy ennyire kedves? Beloptad magad a szívembe, furcsa egy lány vagy... - duruzsolta fülembe.

 Én beloptam magát a szívébe? Akkor mit szóljak én? Kellemes bizsergés futkosott a gerincemen. De mintha villám csapott volna belé, leugrott rólam és ágyra dobálta ruháim, jelezve öltözzek fel. 

- Tessék... - dobta ruháim mellé fekete bőr tárcáját - Vedd ki, amivel tartozom - sétált az ablakhoz. Rekord idő alatt felkaptam ruháim, de felsőm helyett Harry pólójába bújtam, majd megfogva tárcáját hozzá sétáltam.

- Nekem ez tökéletesen megteszi fizetségként... - húztam meg magamon a Hipsta Please feliratú fekete pólót. Mosolyogva elvette tárcáját, majd végigmért - Tetszik, hogy az én felsőm van rajtad. Olyan, mintha az enyém lennél - tért vissza ismét a régi, pimasz Harry. 

Bántott, hogy bántották, igaz, rettentően pimasz volt, konok, egy igazi lepedő akrobata, tipikus rossz fiúnak tűnik, de valójában egy nagyon kedves srác, bár előbb találkoztunk volna... amikor még nem voltam az, ami most vagyok...

Bár akkor a nagy sztár nem is hederített  volna egy magamfajta lányra, végülis talán most először örülök a sorsnak, annak, hogy itt vagyok, piszkos és undorító meló, de eldöntöttem, talán ha sikerül, megpróbálok kievickélni ebből.

- Nem azt mondtad, drága lesz?! - búgta szexin rekedtes hangján nyakamhoz bújva. Éreztem After shave-nek kellemes illatát, egyből tudtam, hogy Axe. Mély lélegzetet véve próbáltam még inkább magamba szívni illatát.

- Ne szállj el magadtól, Styles! - suttogtam fülébe aprót harapva tegnap felfedezett legérzékenyebb pontjába. Elégedetten mordult fel, de én már kint is voltam az ajtón. Lekocogtam a lépcsőházban, nem volt kedvem liftezni túlságosan élettel teli voltam hozzá. De kilépve a lakásból megpillantottam őt, ott pöfeszkedett az egyik lámpa oszlopnál, a hideg futkosott a hátamon, mintha csak rám várt volna...