Csak az fél akinek van veszteni valója!

Sziasztok!

Meghoztam az új fejezetet! Woow már 3 rendszeres olvasó!! Imádlak titeket ! Remélem részenként ennyivel növekszik majd^^( na jó nem esek túlzásokba!) KÉRLEK komizzatok, hogy tudjam tetszett-e!! 

Mindenkinek jó olvasást kívánok! 
És végül az ajánlott zeném: Little Mix - DNA

február 4

Hamar eljött a hétfő és vele megint egy újabb munkanap. Nagyon nem örültem neki, de feldobta a reggelemet, hogy mehetek iskolába. Miután szokásomhoz híven tökéletesen belőttem szőke fürtjeim, némi smink felkenése után már szalonképes voltam. Felkaptam a fotelomon heverő kötött pulcsit, bár nem volt szükség rá ebben a verőfényes napsütötte reggelen, de ez eltakarta zúzódásaim, amik még így, három nap múltán sem óhajtottak meggyógyulni.

Ma a megsottnál kevesebb ideig voltam az egyetemen csak 5-ig tartottak az előadások, természetesen lyukas óráimban kiültem a közeli park egyik lombos fája alá, ölembe vettem könyvem és a közeli Mc D.-ben vásárolt túlhígított narancslének nem nevezhető üdítőmmel ücsörögtem és élveztem a nap sugarainak táncát a zöldellő lombkoronákon, a közeli foci pályáról idehallatszódó gyerekek virgonc nevetgélését. Lerúgtam cipőm és lábujjaimmal beletúrtam a selyempuhaságú fűszálak közé. Erre vágytam mindennél jobban, hogy ne keljen 15 cm-es magas sarkúkba bújtatnom lábaim és hogy ne vágja testem a  nálam 6 számmal kisebb pólónak alig mondható ruha, mely olyan szabad belátást enged, amiért nem is érzem, hogy fel kell vennem valamit is.

Gondolataimból egy felém szálló labda ragadott ki, amit könnyűszerrel elkaptam, elég jó reflexekkel rendelkeztem. Szemüvegem fölött kikukucskáltam a felém közeledő furcsán ismerős alakra.  Atya ég! - dörmögtem orrom alatt, nem volt kedvem ehhez a beszélgetéshez. Lehajtottam fejem és mielőtt még ideért volna odadobtam neki a labdát. Nem érdekelte, hátradobta és megállíthatatlanul csörtetett felém.

- Hey Baby! - tolta orrára napszemüvegét, egy kaján mosollyal arcán támaszkodott a fa törzséhez. Fölém magasodva nézett le rám, eltakarva előlem a napot. Ceruzámmal lazán doboltam az ölemben heverő könyvön és az kívántam, minél előbb tűnjön el innen ez a pszichopata. Széles mellkasán egy egyszerű fekete póló feszült, a meleg ellenére farmer hosszú gatyába bújtatott lába alig pár centire volt az én csupasz lábfejemtől. Látva kihívó stílusát, eldöntöttem nem baj, ha el vesztek egy kuncsaftot, csak azt akartam, hogy hagyjon békén.

- Mit szeretnél? - leguggolt és könyvem felé nyúlt, még mindig kajánul mosolyogva. Akaratlanul is távolabb kúsztam tőle, láthatóan csak még jobb kedve lett reakciómtól.

- Mi van, csak nem félsz? - valami átvillant az arcán, de olyan gyorsan, hogy eleinte arra gondoltam, hogy csak képzeltem.

- Ó mi van, Harry? Egy ilyen jó bőrt fűzöl, én is dugnám! - lépdelt mellé egy csúnyácska srác, kezén ketrec harcban használatos kesztyűt viselt. Nyomatékosítva szavait, kezeit maga mögé húzta, csípőjét erősen kitolva kurjantott egyet. Már arra sem méltattam az ilyen beszólásokat, hogy visszavágjak. Meleg barna szemét végigfuttata testemen, nem tetszett kutakodó pillantása. Szavaira Harry is felállt és üdvözlésképpen lepacsiztak. Nem hagyhattam szó nélkül göndörke kijelentését: Félek? Még hogy én? Felpattantam, könyvem táskámba csúsztatva álltam olyan szorosan a fiú elé, amitől ő maga is megtántorodott. Remek! - gondoltam... Sikerült megingatnom. Lábammal kihúztam övét és már csak egy apró bökés kellett a mellkasán, hogy olyan kecsesen boruljon fel előttem, akár egy krumplis zsák. Üdítőmmel a kezemben térdeltem le mellé.

- Csak az fél, akinek van veszteni valója! - fintorogtam, a mellettem lévő fiú úgy nevetett, hogy öröm volt hallgatni.

- Hazza, ezt megkaptad! - fogta hasát még mindig nevetve.

- Ne aggódj, rólad sem feledkeztem meg! - ezzel a kijelentésemmel képen öntöttem üdítőmmel, majd elegánsra véve a figurát, modellekhez hasonlóan elsasszéztam. Még hallottam a szitkozódással egybekötött elismerő nevetést.

- Holnap este 8-kor nálad! - kiáltott utánam, mire én mosolyogva forogtam egyet tengelyem körül.

- Ne késs! - kacagtam fel ismét az egyetem felé véve az irányt, hisz nemsokára elkezdődött a következő órám, nem akartam elkésni.

- Látom, te minden srácot ledöntesz a lábáról! - mosolygott mellém csapódva Peter. Pólójába törölte szemüvegét, miközben lassan bandukolt mellettem.

- Én egy lehengerlő személyiség vagyok - igazítottam meg szőke tincseimet megrebegtetve hosszú szempillám.

Hazaérve, miután mindent elintéztem, szokásomhoz híven kikapcsoltam az agyam egy részét, majd az ajtóhoz botorkálva beengedtem a kint várakozó férfit. Dagadt volt, büdös és undorító, arcomra fagyott csábmosollyal tettem eleget kéréseinek.

Mintha minden egyes vendégem után meghalna bennem valami, valami értékes veszne ki belőlem és nőne meg a gyűlöletem magam és a világ iránt.

Ezen az éjjelen annak a fiúnak a borostyán szeme rémlett fel előttem, ahogy rám pillant. Kétségbeesetten markolásztam az alattam lévő fehér anyagot és azt kívántam, bár vége lenne már.

Miután elment, a fürdőbe botorkáltam, magamra engedtem a tűzforró vizet és addig dörzsöltem magam, míg tusfürdőm csípni nem kezdte kipirosodott bőröm bele-bele marva sebeimbe.