Vihar utáni....vihar?!

Sziasztok!

Hát nem tudom eléggé megköszönni nektek, hogy olvastok, ráadásul 18-an!! *-*

Nos, két kérdéssel is megbombáztatok ^^

Kriszta kérdésére a válaszom: Nem, sajnos kegyetlen mód szüleink (nem vagyunk testvérek, de már majdnem ott tartunk :"D) kirángattak minket Ausztriába lakni+ melózni....

Eternal dreamer kérdésére: Még nem vagyok 18,
de itt már legálisan vehetek meg mindent ! :P

Jó olvasást! 

Várom a komikat, pipákat, kérdéseket!

Külön köszönet Krisztának, aki mindig megajándékoz a kommenteivel *-*
Ajánlott dalom:One Direction - Over again

Vihar utáni....Vihar?

Szorosan lehunyt szemmel feküdtem elviselehetetelen kínok közepette. Egyszerre akartam sírni és sikítani fájdalmamtól, és üvölteni dühömtől. Beszédet hallottam magam mögül tudtam, ott van és még nem fejezete be, a félelem szétáradt a testemben, ahogy megérintett, testem görcsbe rándult az undortól. Meg akartam ölni azért, amit tesz és tett velem, azt akartam, hogy ugyanúgy szenvedjen, mint én, de jelen pillanatban azért is áldottam volna az Istent, ha eltűnik. 

Erőszakosan markoltam meg bedagadt bokámat hatalmasat rántva lábamon, talán elfelejtettem, ki vagyok kötözve, mert testemet azonnal elöntötte a fájdalom, tudtam, már nem viselek el többet, ennyi volt, meghalok. Még egy rántás és én már nem viseltem el, sikítottam, ahogy torkomon kifért. Egy ember utolsó sikolya a legerősebb, égett a tüdőm, számat elöntötte a vér íze és a világ kezdett kellemes és megnyugtató sötétségbe burkolózni.

Még hallottam a robajt, és a dulakodás hangjai is eljutottak fájdalomtól elködösült tudatomig, már nem érdekelt, imádkoztam a halálért vagy legalább azért, hogy elájulhassak végre.  

A következő, amire emlékszem az egy élénkzöld szempár, kezemet cirógató meleg ujjai, beszélt hozzám, láttam még könnyeimen át is, de nem értettem, jobban koncentráltam, már annyira, hogy belesajdult a fejem.

- Be... .... kórház... - ijedten  próbáltam a fájdalom ellenére is megrázni fejem.

- Ne...m n..e..m.. Nem! - próbáltam kinyögni egy értelmes szót, de csak érhetetlen nyöszörgés hagyta el ajkaim. Próbáltam csak rá összepontosítani, nem gondolni arra, ami éppen az előbb történt... hozzá szokhattam volna már... régebben sűrűn előfordult. Néha akkor is, mikor még be sem gyógyultak testemet csúfító sebek, ez nem érdekelte őt, kanos rohadt állat volt csak...

Nem mentem a rendőrségre, mert az hittem ez a normális, hibásnak éreztem magam, gyengének és megalázottnak, nem akartam, csak tűrtem. Ma meg már nem mehetek, se kórház, se rendőrség, ha kiderül, mi vagyok, le is csukhatnak, márpedig elég hamar kiderül, ha felnéznek a lakásomra. Azt hittem vége, nem akartam, hogy itt legyen, izzó haraggal gyűlöltem éveken át, aztán jött Harry és mindent elfeledtetett velem, ami fájt, a düh helyére más érzelmet ültetett. Nagyon hálás voltam, de megint itt van és mindent elrontott. Utáltam ezért, mindenért, mindenestül. 

Valaki az ölébe húzva számhoz szorított valamit,orromba kúszott Axe-os after shave-jének illata. Ő volt  az az ember, akit megkoronáztam a bizalmammal, talán az egyetlen. Engedelmesen nyitottam ki szám, majd lenyeltem az első pirulát, majd a másodikat. Megsimogatta fejem, miközben folyamatosan beszélt hozzám nyugtató, mély, rekedtes hangján ringatott álomba. Nyakához bújva kezdtem el sírni, rég nem sírtam, túl rég, a szívem majd megszakadt a félelem, a düh és az igazság súlya alatt, de akkor, ott Harry-hez bújva nem számított semmi. Karjaiban lassan elnyelt a hívogató sötétség.

Borzongva ébredtem, testem nagy részét takaró fedte. Harry előttem ült egy vizes törölközővel. Sutákat pislogtam, bedagad szemem mérhetetlenül zsibbadt és sajgott. Láttam csuklóm körülölelő vágások és zúzódások hadát, mely között a fiú ügyesen manőverezett tiszta törölközőjével. Nem volt erőm többre, kezébe csúsztattam enyémet és enyhén megszorítottam. Azonnal felkapta fejét, el tudtam képzelni, hogy is nézhetek ki, Harry arcát görcsbe rántó harag és aggodalom azonnal elárulta, legalább olyan pocsékul nézek ki, mint ahogyan érzem magam. 

Bokám a jégpakolás ellenére is égett, a medencémbe nyilalló fájdalom olyan volt, mintha kitépték volna méhemet és fordítva rakták volna bele. Jobb vállam kiugrott és csuklómból még mindig szivárgott a vér. Bele sem mertem volna nézni a tükörbe, az arcomat ért ütések megtehették a hatásukat.

- Megölöm - morogta Harry hangjában elsöprő érzelemmel. 

Mosolyogni akartam, de csak egy grimaszra telt tőlem arcom miatt, helyette erőtlenül karomba vontam és megsimogattam izmos hátát. 

- Nincs semmi baj...- suttogtam könnyezve. Harry megmerevedett karomban, majd, mint aki rájött, hogy  nem vagyok olyan gyenge felmászott mellém az ágyra és átölelt.

- Ezt nekem kellett volna mondanom... - nevetett kedvtelenül, és én mellkasára dőlve simogattam hasát.

- Biztos nem lenne jobb elmenni a rendőrségre? - kérdezte halk hangon.

- Ha megtudják, mi vagyok... - csuklott el a hangom.

- Shssss - ölelt meg puszit nyomva fejemre. - Hogy csinálod, hogy még ilyenkor is ilyen isteni finom illatú a hajad? - váltott hirtelen témát.

- Sampon... - vontam vállat. - Te is kipróbálhatnád... - na, erre már ő is nevetni kezdett.

- Nem vagy te egy kicsit pimasz? - vonta fel szemöldökét, megragyogtatva smaragdszín szemeit.

- Hiszek a nevetés és a sírás erejében, mert mindkettő a gyűlölet és a harag ellenszere - mosolyodtam el bölcs monológomon. - Hiszem, egyszer minden rendben lesz! - bólintottam magamat is győzködve az elhangzottakról.

- Hát, eltörtem pár csontját annak a rohadt mocsoknak, de nem garantálom, hogy meg is öltem - húzta el száját bocsánatkérően, mire én kikerekedett szemmel bámultam rá. Majd hosszú percekig vagy talán órákig feküdtünk némán, egymás mellett, elég volt jelenléte ahhoz, hogy megnyugtasson.

- Harry, ezt még nem mondtam el senkinek, de azt hiszem, félek... és nem is tudom, aggódok! - néztem rá kétségbeesetten, de ő csak mosolygott rám.

- Csak nem miattam félsz? - babrálni kezdtem Harry felsőjének szegélyével.

- Én csak... nem tudom... - vontam vállat félénken, nem volt jellemző rám, de vele valahogy más voltam. - És mi van, ha terhes leszek?! - hűlt meg bennem a vér, nem hiszem, hogy lenne szívem elvetetni a csöppséget.

- Hát, az első dolog, amit lenyelettem veled, az a konyhában talált sürgősségi tabletta volt, reménykedjünk a legjobban - vont vállat ujja köré csavarva egyik szőke tincsem. 

- Harry?

- Hm?

- Köszönöm - dörmögtem neki.

- Nincs mit... Lehet egy kérdésem?

- Bármi...

- Eljönnél velem Angliába?