Már csak ex?!

Üdv néktek!!

23 RENDSZERES OLVASÓ! ATYA ÉG! *-*

Előre is szeretnék bocsánatot kérni!! Lehet egy és fél hétig nem lesz új rész, mivel... VÉGRE HAZAMEHETEK MAGYARORSZÁGRAAAA!!!!

Sajnálom ezt a sok örömködést ^^

Külön köszönet minden egyes kommentelőnek :*

Eszti ezer köszönet a díjért, már ki is tettem ^^ 

Nagyon aranyos vagy!

Remélem, tetszeni fog!

Jó olvasást!

Várom a visszajelzéseket! ^^

Ajánlott dalom: P!nk - Fuckin Perfect 

Érkeztek olyan kommentek, hogy kár amiért nem írtam le a verekedést...
Nos az ötletem az volna, hogyha szeretnétek írjátok meg Chat-be vagy kommiba,
hogy milyen plusz ( kiegészítő) részeket írjak és szívesen megírom ^^
Ha sok ötlet érkezik szavazást is csinálok :D

Már csak ex?!

- Harry... én.. - dadogtam.

- Nem kell jönnöd, ha nem szeretnél... - vágott kicsit szomorkás képet, mire belőlem kitört egy halk nevetés.

- Nem köt ide semmi! Oda megyünk, ahová csak szeretnéd! - löktem meg játékosan fejét. Még mindig őrülten hasogatott mindenem, és bár most keltem, legalább olyan fáradt vagyok, mint aki hetek óta talpon van.

- Köszönöm - súgta hajamba, átölelt hatalmas karjaival s akár egy gyereket, ringatni kezdett. Mosolyogva fúrtam fejem mellkasába. Tudtam, igaz, most erőszakolt meg az idegbeteg exem, aki bármelyik pillanatban felbukkanhat megint, tudtam, nincs senkim, tudtam, be kell fejeznem a munkám, tudtam, ha kidob, nincs semmim, tudtam, ha ő nincs, senki sincs, de most itt volt mellettem és semmi más nem számított.

Igaz... most találkoztunk, na jó, ez így nem igaz, de mégis, ő más... ez nyálas és nagyon hisztis kislányos, de nem tehetek róla, így érzek, és jelen pillanatban nincsen ennél csodásabb érzés a világegyetemben.

Azt szeretné, hogy vele menjek és én bárhová követném az én félisten megmentőm.

- Miattad döntöttem el, hogy hazamegyek - suttogta alig hallhatóan, éreztem, mennyire nehéz erről beszélnie.

- A családodhoz? - kérdeztem ugyanolyan halkan.

- Többek között... Találkozni akarok a barátaimmal, de nem tudom, mit gondolnak rólam

- Mi történt akkor? - tettem fel a legégetőbb kérdést, hosszú csend után úgy tűnt, nem is akar válaszolni, de végül megszólalt.

*Visszatekintés*

A fiú nagyokat fújtatva lépett ki a bíróság hatalmas ajtaján, rá sem tudott nézni a lányra, aki csupán a pénzért képes volt tönkretenni, egész életének munkáját. Kétségbe volt esve, egyszerre akart üvölteni, sírni, tombolni és eltűnni. Ami a mai nap még tetézte a dolgokat, találkozott a menedzserrel, egyik barátja sem volt jelen a tárgyaláson, de mikor meglátta Paul-t, reménykedni kezdett.

- Figyelj, Harry! - tette bátorítóan kezét a göndörke vállára. - Tudom, ez nagyon nehéz neked, de a fiúk érdekeit helyeztem előre, szeretnék, ha nem jönnél vissza  bandába... - vont vállat bocsánat kérően. A smaragdszemű fiúnak ez akkora pofon volt, hogy azt hitte, nem éli túl. Nem tudta elképzelni  barátairól, hogy ezt tették vele, ők mindig mellette álltak, de megértette valahol legbelül. Csalódtak benne, tudta, többé a színét sem akarják látni, még magában sem volt biztos és hogy azon az alkoholmámoros éjszakán mi történt, azt végképp nem tudta. Szó nélkül intézett el mindent, ami a lemondásával volt kapcsolatos, tüsire vágatta hosszú, göndör haját, és elrepült az országból. Akárhogy menekült, mindig a nyomában voltak, sokáig az utcára sem merte kitenni a lábát, a gyűlölködő tekintetek, a folyamatos megvetés túl sok egy 18 éves fiúnak...

Sokáig csak a teljes sötétséget vette észre maga körül, drog, pia, szex és a szűnni nem akaró öngyilkosság gondolata, lassan az őrületbe kergették.

Hosszú évek teltek így, de aztán ott állt egy idegen ajtó, egy idegen lány előtt, akinek a szemében ugyanaz a sötét, elkeseredett fény csillogott, de harcolt és tudta, össze kell szednie magát, erőssé kell válnia...

Úgy gondolta, sosem tud majd szembe nézni a múltjával, de Lisa felnyitotta a szemét, vele elég erősnek érezte magát, hogy azok elé álljon, akiknek hajdanán csalódást okozott...

- Ez borzasztó, Harry - gördült le egy kósza könnycsepp az arcomon. - Ígérem... - szipogtam. - Megígérem, én is elmesélem majd a történetem... tudom... elmondhatom..... megígérem, meg fogod tudni.... de most nincs elég erőm... - sírtam el magam. Féltem, ha megtudja a teljes sztorim, eltaszít csak még pár másodpercet, percet, órát, napot, hetet szerettem volna boldogságban tölteni vele.

- Nem kényszerítelek semmire - suttogott mély, megnyugtató hangján. - Elmondod, mikor kész leszel rá - vont óvatos, meleg ölelésébe apró puszikat lehelve fejem búbjára.

- Köszönöm! - suttogtam, majd átadtam magam a kellemes sötétségnek, folyamatosan Harry múltja járt a fejemben, ő makacs és egós és idegesítő tud lenni, de kedves, aranyos, védelmező és mindig mások érzéseit helyezi előtérbe, nem tudtam, ki lehet az a Paul, de meg tudtam volna folytatni ebben a szent pillanatban.

Talán pár órát aludhattam, Harry folyamatosan a hajamat simogatta, keze megnyugtatóan simult fürtjeimre. Kellemesen felmordultam, már jobban éreztem magam, nagyjából, legalábbis nem akart szétfeszíteni a fájdalom, amiért őrülten hálás voltam.

- Candy?! Kérsz reggelit? - suttogta még mindig hajamba.

A reggeli gondolatára megkordult a gyomrom és ő nevetve csusszant ki a jó meleg ágyból. Nekem ez a művelet a felülésig ment, ahogy ott ültem, nagyon kétségesnek éreztem, hogy fel tudok-e állni, a fájdalom futótűzként indult el ismét testemben. Bokám bedagadt, kificamodott, és medencém elviselhetetlenül égett. Halkan felnyögtem, fájt minden mozdulat. Felnézve Harry smaragd szempárjával találtam magam szembe, ahogy méregetett, szeme elsötétült a dühtől és az aggodalomtól. Egész testében megmerevedett, aggódtam, hogy kárt tesz magában, olyan szorosan szorítja ökölbe hatalmas kezeit.

Már éppen be akartam jelenteni: Menjen nyugodtan nélkülem! De kezeit nyújtva akart felsegíteni. Boldogan fogadtam el a felém nyújtott jobbját, de mielőtt még felhúzhatott volna, megszólaltam.

- A nevem Lisa... Lisa Aerton... - szorítottam meg enyhén kezét.

- Harold... Harold Edward Styles - villantott felém egy szívdöglesztő félmosolyt. - Ismertebb nevemen az ex bűnöző Harry Styles... - nevette el magát.

- Ismertebb nevemen az ex prostituált Candy - kacsintottam egyet, mire mindketten nevetni kezdtünk.

- Ex?! Ez tetszik! - adott apró puszit arcomra.