Minden rosszban van valami jó!

• Sziasztok!
  Sajnálom a késést, de: jó az idő, csicseregnek a madarak, rengetek szép új könyvem van és elromlott a gépem, amin az új részek vannak, ezért írhatom újraaaaa yeeeeeep!!!
  Na jó, elég az önsajnálatból....
  Remélem, tetszik majd!
  Köszönöm az olvasást, kommentelést, pipálást!
  Jó olvasást!
  Ajánlott dalom : A Stáb- Élünk, ahogy bárki!
  

Minden rosszban van valami jó!

- Gyere már, Harry ! El fogunk késni! - kiáltottam a küszöbön toporzékolva. Kisvártatva megjelent mellettem, idegesen tenyerembe csúsztatta övét és már indultunk is a taxihoz, ami egyenesen a repülőtérre vitt minket. Harry furcsán szótlan volt egész úton, megértettem, mennyire ideges, amiért ismét találkozik a volt bandatársaival, biztatni akartam, vagy legalább valamit kinyögni, de sosem voltam a szavak embere. Nem tudtam, mit mondhatnék, hazudni meg nem akartam, hiszen nem tudhattam, mit mondanak majd a többiek, de nem akartam, hogy bántódás érje, eleget szenvedett így is.

- Melletted vagyok, bármi lesz is! - bújtam hozzá. Hálás mosollyal nézett le rám, de tekintete azonnal elkomorult, mikor szólt a taxis, hogy megérkeztünk. Kikászálódtunk és a bőröndökkel elindultunk. Rengeteg várakozás után már a repülőn ültünk és valami undorító kaját bökdöstünk. 

Sosem repültem még, de kellemeset csalódtam, mert sem hányingerem nem lett, sem pedig pánik rohamom. Hosszú út állt még előttünk, és féltettem Harry-t, mert már lilult a feje.  

- Nem bírod a repülést? - kérdeztem megdörzsölve vállát.

- Nem, dehogy! Régen sokat repültem... csak ideges vagyok! Mi van, ha gyűlölnek? Ha nem is akarnak majd velem beszélni? Ha ez az egész rossz ötlet volt? Ha valami balul sül el? - harapdálva szája szélét, rám sem nézett, mint aki magába beszél.

- Ugyan, Harry! Ha levetkőzöm veled, jobb kedved lesz? - mosolyodtam el, mire erőtlenül felnevetett és homlokon csókolt.

- Szex a mosdóban? - kérdezte kacér mosollyal.

- Ellenőrzőm, hogy tiszta-e a terep! - másztam át rajta, majd a mosdó irányába indultam.

20 perccel és pár elég intenzív kielégüléssel később fáradtan dőltünk vissza helyünkre, nem kellett hozzá sok idő, hogy álomba merüljünk. Már csak a kapitány hangjára lettünk figyelmesek, aki közölte „Megkezdjük a leszállást”.

Kinézve az ablakon már láttam is Londont: gyönyörű volt, egyszerűen lélegzet elállító, New York puccos és modern, olyan sznob. London viszont gyönyörű, nagy múltú, régies épületek alkották. Ámúltan tapadtam az alakhoz és próbáltam memóriámba vésni minden egyes épületet, minden fát, minden folyót, amit csak megpillantottam.
- Tetszik? - duruzsolta fülembe, göndör fürtjei csikizték nyakam.
-Nagyooon! - bólintottam csillogó szemmel, egy másodpercre sem vittem le szemem a tájról. 

Miután kigyönyörködtem magam és rám is lett szólva, hogy ne ugráljak és viháncoljak, mert zavarja a többi utast, visszadőltem helyemre.
- Mi a terv? - érdeklődtem, megtekerve egyik göndör tincsét.

- Hát, egyelőre keresünk egy taxit, aztán egy hotelt, majd kicsit körbevezetlek, és majd talán holnap... - vonogatta vállát.

-Rendben - nyugtáztam, és már előre belelkesedtem a kis kiruccanás miatt, tudom, ez önzőség volt tőlem, mivel hát végül is Harryt kísérem, aki egy nagyon fontos dolog előtt áll, de kössük össze a kellemeset a hasznossal.

A tömegen átvágva próbáltunk kijutni az épületből, mindig is utáltam a hatalmas tömeget, ez ma sem volt másképp, izzadt a tenyerem és az ájulás kerülgetett egy idegen ország repterén: ugyan már, csak egy szokásos péntek reggel, nyugtáztam magamban. Mikor egy hatalmas kéz szorítását éreztem magamon, megperdültem ijedtemben, egy vörös loboncot láttam, a kezemre kulcsolódott kéz pedig tele volt színes tetoválásokkal. Felkaptam fejem és azonnal foglyul ejtett jégkék szempárjával. 

- Ed? - kérdeztem vidáman a vadul mosolygó fiútól.

- Angel, milyen rég találkoztunk, nagyon örülök, hogy látlak! - nevetett, majd szorosan magához húzott.

Alig ismertem meg: mikor utoljára találkoztunk ducib volt, és sokkal kevesebb tetkója volt, igazából talán össz-vissz egy darab volt neki, most meg ki sem látszik a bőre. Esetlenül tapogattam meg hátát.

- Lisa, látom megtaláltad Edet.

- Áh, Harry! Már vagy egy órája bolyongok itt!! - mondta szemrehányón Ed. Nekem viszont egyre inkább az az érzésem támadt, hogy kidobom a taccsot és az sem segített, hogy folyamatosan nekem ütődő emberek folyamatos szitkozódását kellett hallgatnom. Miközben Harry éppen nagyban Eddel trécselt.

- Bocs haver! Ugye kivettél nekünk egy szobát!

- Persze, ahogy kérted! Jó újra látni!

- Életmentő vagy!

- Ismeritek egymást?

- Lisa? Hahóó - felkaptam a fejem és megragadva a fiúk gallérját kezdtem kivonszolni őket.

- Látom, hogy mennyire jól elvagytok, de már egy órája minket fotóznak! Megtennétek egy szívességet és kivinnétek, mert elhányom magam?! - hördültem fel a kamerát tartó férfinak hátat fordítva. 

A fiúk kurtán bólintottak, majd kapucnijukat felhúzva utat törtek a tömegen át egyenesen a kijárat felé, majd bepattantunk egy taxiba. 

- És mi az, hogy Lisa? 

- Hát ez az igazi nevem... - vontam meg a vállam, amennyire a szűkös hátsó ülés engedte. 

-Nekem a kis hamis Angel-ként mutatkozott be! - ingatta fejét tettetett sértettséggel. 

- Nekem Candy-ként - nevetett Harry. 

- Komolyan, legközelebb elkérem az emberek személyiét - ölelte át vállamat Ed. 

- Nem hiszem el, hogy egy ilyen bomba nővel jársz, Hazza! Te mázlis kis dög! 

- Azóta beszéltél a többiekkel? - komolykodott el hirtelen mindenki. 

- Ami azt illeti... Igen... - húzta el száját, majd kipattant a kocsiból. 

Pattantunk ki az autóból. Megdöbbenve néztem körbe a hatalmas tömegbe, akik mind ránk bámultak, majd hirtelen fényképezők kezdtek kattogni és hatalmas zsibajjal indult meg felénk a tömeg. 

- Igaz, hogy vissza akar kerülni a bandába? 

- Ő a barátnője? 

- Nem zavarja, hogy megerőszakolt egy kiskorút? 

- Ennyi idő után milyen érzés visszaérni?  

- Milyen szándékkal jött vissza Londonba?

Nagy levegőt vettem és a (konkrétan számba tolt) mikrofont kikaptam az igencsak nyüzüge férfi kezéből.
- Most elárulom maguknak először és utoljára! SEMMI KÖZÜK HOZZÁ!! NEM NYILATKOZUNK! - ordítottam el magam, de nem jártam nagy sikerrel, Harry felhúzott kapucnija alól rám mosolygott és karomnál fogva beráncigált az épületbe.

- Most ezek itt fognak razziázni? - néztem ki az ablakon az előttünk elterülő embertömeget nézve.

- Igen... kitartóbbak, mint hinnéd...

- Csak azt nem értem, hogy kerültek ide - morgott magában Ed.  

- Mindent kiszimatolnak a hiénák! - harapott bele szendvicsébe Harry.

- Na, majd én rendet rakok, lesz itt csihi-puhi! - tördeltem kezeim.
Harry annyira elkezdett nevetni, hogy szerintem még pár félig megrágott kajadarab a padlón is landolt.
- „Csihi-puhi”? - nevetett Ed.

- Ja, nem hallottátok még? - értetlenkedtem. Majd vállat vonva bementem a konyhának szolgáló helyiségbe és pár perc múlva egy hatalmas üveg tállal jöttem ki, ami tele volt vízzel.

- Nem akartunk kinevetni Lisa, szó sincs róla! - mentegetőztek, mire én csak szem forgatva kinyitottam az ablakot és nyakon öntöttem pár „hiénát”. Lentről ordítozás és sikítás hallatszott, én, mint aki jól végezte dolgát bezártam az ablakot és lehuppantam a Tv elé.

- Hatalmas bajok lesznek még itt - bújt hozzám Harry izgató csókokat lehelve nyakamra, majd szám sarkába, végül elérve ajkaim forrón csókolt, táncba hívva nyelvem.

- Figy, srácok! 

- Hát te még mindig itt vagy? - nézett Harry csíntalan mosollyal rám, majd Ed-re.

-Perverz! - nyomtam kezem arcába nevetve.