Csupán egy éjszaka...

Sziasztok! 

29 rendszeres olvasó !! Köszönöööm ! ^^

Nehogy azt higgyétek nem mindig olvasom a kommenteket és nagyon-nagyon örülök nekik!!! 

Na meg a pipáknak is!

Liza sajnálom, hogy késett egy napot, de szólított a kötelesség a kihurcoltakkal el kellett mennem Wii-n táncolni One Direction-re, úgyhogy végül nem jutott időm blogolni :S

De itt az új rész, remélem tetszik ! 

Pipáljatok, kommenteljetek ha elnyerte a tetszésetek!

Jó olvasást! 

Ajánlott dalom: Bonnie Tyler - Total Eclipse of the Heart

Mindenkinek kellemes hétvégét 

Kriszta köszönöm a szülinapi köszöntést!!! ^^ ( a barátnőm is most fogja oda adni az ajándékom így 3 hónap késéssel, de így szeretem <3 :"D) 

Csupán egy éjszaka...


-Harry, én elvagyok a pólóidban és alsónadrágjaidban, de haza kéne mennem pár ruháért! - kiabáltam ki a hálóból az éppen lázasan pakoló barátomnak.

Barátom. Ez olyan furcsa, de mégis annyira jó érzés, hogy van, aki szeret, megvéd, vigasztal, mellettem van, mikor szükségem van rá. Ha nekem valaki azt mondta volna 2 hónapja, hogy feladom a prostiságot, lesz egy barátom, és amit mellesleg kicsit bánok, halasztást kérek az egyetemen, azt mondom, az illető meg van húzatva! De most mégis itt állok, egy barna, kócos srác előtt, aki smaragdzöld szemeivel kacéran méreget, valahogy mégis úgy érzem, minden a legnagyobb rendben megy. 
- Pedig nekem tetszel így - nevetett fel. - Bár igaz, ami igaz, így nem jöhetsz el ma velem egy elegáns étterembe...- tűrte hátra az egyik arcomba lógó tincset. 
- Te most randira akarsz hívni? - haraptam bele ajkamba.
- Egy ilyen gyönyörű hölgyet vétek lenne nem elhívni - kacsintott, majd felmarkolta kocsikulcsát és megpörgette ujján. Felkaptam az egyik széken heverő pulcsiját, majd az ajtóhoz léptem. 
- Hölgyem - nyitott ajtót színpadiasan, mire én nevetve pukedliztem egyet.

Az út viszonylag csendben telt, láttam Harry-n, hogy fáradt, hisz egész éjszaka nem volt otthon, azt mondta, dolgozik. Nem vallanám be neki semmi pénzért, de féltem éjszaka egyedül abban az üres lakásban, valahogy Harry jelenléte biztonságot adott. Hamar a tömbházhoz értünk, amiben laktam, és ami most kifejezettel lepukkadtnak és ijesztőnek tűnt, ahogy ránéztem, egyből elfogott a borzongás.
- Itt maradhatsz, ha akarsz - csúsztatta óvatosan kezét enyémbe. 
- Nem vagyok már kisgyerek, Harry. Nem lesz bajom, de örülnék, ha te is jönnél - vontam vállat ajkamat harapdálva. 

Lassan bólintott, mintha nem lenne biztos benne, hogy jó ötlet-e, de egy szigorú pillantást vettettem rá, mire ő bólintott. Lassan kikászálódtunk az autóból, kézen fogva sétáltunk fel a második emeleti lakásomig. Látszatra minden rendben volt, a nappalit is és a konyhát is rendben találtam, majd a hálószobához érve lefagytam.

Nem hittem a szememnek, a hatalmas francia ágyam hófehér paplana gyűrött volt és már-már inkább barna, mintsem fehér, először nem jöttem rá, de mikor megláttam az ágyon heverő bilincset tudtam, az ágyamat befedő hatalmas pacák nem más, mint vér. Az én vérem. Kavargott a gyomrom, úgy éreztem, akármelyik pillanatban idehányhatok, de nem akartam gyenge lenni soha többé. Dulakodás nyomait is felfedeztem, na és a falon szétfröccsenő vért, amire gondolni sem akartam. Behunytam a szemem és egy mély lélegzet vétel után a szekrényemhez indultam. Előkaptam pár normális ruhám, kerülve a múltamra emlékeztető holmikat bevágtam egy hatalmas, kék bőröndbe. Mindig nehéz elszakadni a múltadtól, akármilyen is volt, hozzám tartozik, azért vagyok ma az, aki. Tudtam, mégis rettentő nehéz volt így gondolni rá...

Nem akartam gondolkodni, ki akartam zárni minden érzelmet, csak a Harry iránt táplált furcsa, megmagyarázhatatlan érzést akartam meghagyni magamnak, mert ez volt az, ami melegséget nyújtott nekem, ő volt az én reménycsillagom a sötét égbolton, mint fuldoklónak a levegő, mint éhezőnek az étel, mint betegnek a gyógyulás, csak reménykedsz benne, de a sors dönti el, megérdemled-e. Gondosan becipzároztam és már indultam is az ajtó felé, ahol Harry ácsorgott teljes némaságba burkolózva, bár szemein láttam, mit érez.

Amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltunk, és már le is léptünk. Nem akartam többé abban a házban maradni, Harry azt mondta, kiküld valakit, hogy elintézze az ott maradt dolgokat, plusz feltakarítson. Nem érdekelt, mit csinálnak, nem akartam többet a múltamra gondolni, lezártam magamban ezt a fejezetet, részemről ennyi volt, már csak a jövőre koncentráltam.

Hazaérve Harry utasítására készülődni kezdtem, azt mondta titok, hogy mit csinálunk este. Nem kérdezősködtem, még mindig a ma látottak jártak az eszemben, borzasztó volt, mintha újra át kellett volna élnem az egészet, akár mennyit szajkóztam magamban, hogy nem érdekkel, igazából nagyon is fájó pont volt, túl friss volt a seb, nem tudom, mit csináltam volna, ha nincs velem ez a roppant makacs, mégis őrjítően kedves göndör srác.

Talán azt, amit 4 éve. Ültem volna a zuhany alatt és véresre vakartam volna bőröm, miközben próbálom visszanyelni a feltörő zokogást. Megtörtént már, igen, de ez cseppet sem segít, csak azt bizonyítja, hogy nincs menekvés. Most mintha út nyílt volna számomra a sötétségben, kézen fogva átsegít mindenen. Kérdéses ugyan, mikor un rám, lehet, hogy nem olyannak ismertem meg, de az idegbeteg erőszakolós exem sem volt mindig ilyen. Voltak idők, mikor virágot vett nekem, és kedves kis vendéglőkbe vitt vacsorázni.
- Minden rendben? - hallottam magam mögül egy rekedtes férfi hangot. Gyorsan letöröltem arcomon észrevétlenül végigfolyó könnyeket és mosolyt erőltetve biccentettem. - Tudtam, hogy nem kellett volna oda vigyelek téged! - szidta magát, mire én egy 180°- os fordulattal szembe kerültem vele. 
- Én kértelek rá, megtiltom, hogy emiatt rosszul érezd magad! - tettem kezem mellkasára, majd füléhez hajolva suttogásra halkítottam hangom. - Nincs rajtam melltartó! - kuncogtam, majd ráharaptam fülcimpájára.
- Oh.. Te ördögi nőszemély! Ma még ezért megkapod a magadét !- siklott végig keze hosszú, földig érő, már-már báli ruhámon. 
- Erről jut eszembe, lélegzet elállító vagy - kacsintottam rá megigazítva nyakkendőjét, már megőrjített a kíváncsiság,hogy vajon hová vihet ma.Erről jut eszembe, lélegzet elállító vagy - kacsintottam rá megigazítva nyakkendőjét, már megőrjített a kíváncsiság,hogy vajon hová vihet ma.
-  Az titok! - rázta felém ujját, majd kezembe csúsztatva övét kivezetett a lakásból.

Rövid autóút után, talán egy fél óra lehetett, de a környék már cseppet sem volt ismerős, megálltunk. Nem igazán értettem, Harry mit akarhat egy ilyen helyen. Kinyitotta előttem az ajtót és segített kiszállni. Egy inkább pub szerű hely ajtaja előtt álltunk.
- Miért kellett ennyire kiöltözni, ha csak iszogatunk? - érdeklődtem. 
- Nem véletlenül vettem fel ezt a majom hacukát, nézz csak oda! - mutatott egy előttünk besétáló párra. Elképedve néztem őket, mintha a múltba csöppentünk volna, a nő hosszú, gyönyörű mályva színű ruhában nevetett egy szmokingos férfi karját markolászva.

Ámuldozva néztem az egyre gyűlő előkelő tömeget, majd mintha jeleznének nekik, mindenki befelé vette az irányt.
- Hölgyem - nyújtott kezet udvariasan Harry, kicsit visszatérve a valóságba elfogadtam a felém nyújtott jobbot. Ámuldozva léptem be a hatalmas terembe, amely inkább bálterem volt, mintsem egy kocsma. 
- Reméltem, hogy tetszeni fog... - vont vállat félszegen Harry az egyik eldugott asztalhoz irányítva.

Ez egyszerűen gyönyörű! - hüledeztem a kristálycsillárok, gyertyák, aranyozott díszek és a rengeteg gyönyörű ruhás nő láttán. Annyira ízléses volt a hely, mintha tényleg a múltba csöppentem volna. Hosszú, vörös függönyök, melyek a színpad két szélén és mögötte húzódtak, rajta egy banda szerelte éppen a hangszereket, vicces mód a pincérek zömének arcát még egy-egy csicsás maszk is díszítette fokozva a hatást.

Hamar leadtuk a rendelést, az étlapról körülbelül semmit sem ismertem, így Harry-re bíztam a választást. Egy pincérnő termett előttünk egy üveg vörösborral.
- Mondjuk tósztot - nevettem fel felemelve borospoharam, melyben a vörös folyadék lassan ringatózott.
- És mire?
- A jövőre?!
-A jövőre! - koccantottuk össze poharunkat.