A sztripper

Sziasztok! 

Sajnálom, hogy ilyen sokat váratott magára az új rész, de valamivel hosszabb is !

37 rendszeres olvasó! Még most sem tudom elhinni, hogy ennyi embert érdekel!

Csináltam egy Kritika fület szóóóval, ha esetleg valaki szeretne,

 nyugodt szívvel kérjen!

Krisztaaaaaaa ^^ Nagyon szeretem ezt a számot *-*

és nekem is szinte csak olyan zenék jönnek be amik másoknak nemigen :"D 

Fura vagyok ez van....

Ezen a héten kaptam, kommentet, rengeteg linkcserét és egy díjat is + 3 követőt *-* Eredményes hetem volt nem vitás, és ezt mind nektek köszönhetem!! 

Na jó nem tépem tovább a szám! 

Jó olvasást! 

Lisa táncát ITT nézhetitek meg!

Ui.: IMÁDOM EZT A KÉPET *-*

A sztripper

A próba csak pár óráig tartott, ismét megdöbbentem: Harry-nek elképesztő hangja van, szebb, mint bárkié, akit addig hallottam. Láttam a fiúkon, hogy a csipkelődések ellenére ők is megdöbbentek. Paul viszont kikészített, direkt teljesen figyelmen kívül hagyott. Ebben csak azt találtam szomorúnak, hogy Harry is ugyan úgy, de teljes mértékig megértettem, a barátaival van, és őt most ez teszi boldoggá, nem zavarhatom. Már este hét volt, mire mindenki kiült hozzánk, csacsogtak, sztorizgattak.

• Menjünk már el egy sztriptízbárba! - vetette fel az ötletet Louis, a többiek pedig egyetértően hümmögtek, egyedül Liam nézett felém kétkedve,. Hát, legalább valaki nem felejtette el, hogy itt vagyok.
• Lisa? - kérdezte kétkedő hangon, mire mindenki felém fordult.
• Hát jó! Úgyis rég voltam már - vonogattam vállam felállva a kikopott kanapéról.
• Ez az én asszonyom! - kiáltott elismerően Harry karjába kapva, én pedig felnevettem.
• Laza...- bólogatott Zayn. Paul pedig úgy nézett rám, mint akinek most azonnal kikaparná a szemét. 
  Az alagsori garázsban a következő dilemma várt ránk, autót kellett választani, na jó ez inkább csak nekik volt az, sosem ismertem igazán az autókat, de mind egyszínű fekete volt, sötétített ablakokkal. Legalább tíz percig diskuráltak arról melyik, hogy megy, milyen a motor, a teljesítmény....
• Azzal menjünk! - böktem véletlenszerűen egy autóra a sok közül.
• Miért? - fordultak felém egy emberként.
• De a Land Rover... - kezdte el Lou a diskurálást, de én egyetlen kézmozdulatommal belé fojtottam a szót.
• Azért, mert a kisnyúl szőrös és nem borotválkozik! Na, ha rajtatok múlik holnap is itt leszünk - álltam az ajtó mellé, mire mindenki bólintott és bepattantak a kocsiba.
  A bárig alig egy tíz perces kocsi út vezetett. Mikor kiszálltunk, megrántottam Harry karját.
• Ezért tartozol nekem! És legyen valami nagyon romantikus! - néztem fel a világító neonokra a koszos kis mellékutcában. Harry csak rám mosolygott és megcsókolt, olyan szenvedéllyel, hogy a lábam is beleremegett.
• Ez nem volt túl romantikus! De kezdetnek megteszi... - kulcsoltam kezeim az övére.
  Ahogy beléptünk a bagótól bűzlő helyre, rögtön eszembe jutott minden, amit el akartam felejteni, a füstben úszó szobák, idegen férfiak, mocskos szex, pénz, sebek, falatnyi ruhák. De nem mutattam, Harry oldalán sétáltam az első sorba leült fiúkhoz. A teremben állott pia szaggal kevert izzadságszag volt. Piros falak, színpad rajta a rudakkal, üvegasztalok, magas bárszékek, mintha csúfolódtak volna rajtam amolyan: „üdv itthon” stílusban. Hányingerem volt, ezért ahogy italt kellett kérni, én egyből egy jó erős whiskyt kértem. Próbáltam a zenére koncentrálni és a fiúk csevegésére. Rögtön lehajtottam kihozott italom, ezért egy újabbért indultam, legszívesebben kirohantam volna, de nem akartam, hogy Harry aggódjon, utáltam magamat, amiért nem mondtam nemet, amikor még lehetett volna.
• Minden rendben? - kapta el Harry a karom.
• Persze - mondtam gúnyos hangnemben.
• Akkor jó - virult fel arca, nem akartam elhinni, hogy ennyire nem figyel rám. Megráztam fejem és a pulthoz léptem, amikor dulakodás hangjai csapták meg fülem.
• Nem, ezt nem lehet! - dadogta egy cérnavékony hang.
  Nem figyelek! Nem figyelek! Nem figyelek! - hajtogattam magamban.
• Ugyan már, kapsz érte plusz pár százast! Neked is megéri - dörmögte egy férfihang.
  Nem figyelek, nem figyelek, nem figyelek...
• Én... nem...
  Eddig bírtam: egy 180°-os fordulatot véve oda sasszéztam egy nálam még magassarkúban is legalább 10 cm-el alacsonyabb lányhoz és egy disznó kinézetű kamion sofőrhöz.
• Ha egy lány azt mondja nem, az azt jelenti, nem! - tettem csípőre kezem.
• Ó, te szívesebben jönnél? Élveznéd, ha megdugnálak mi? - nevetett fel öblösen, mire nekem majdnem kijött az ebédem. Minden ízben undorodtam ettől a férfitól, annyira hasonlított a viselkedése Arnoldéhoz, hogy legszívesebben lenyelettem volna vele a hamutartót.
• Csak azért molesztálod ezt a lányt, mert nem tudsz magadtól csajt szerezni! Nézz magadra! Kopaszodsz, és még ilyen gyér fénynél is látszik, hogy korpás vagy, márpedig ott súlyos problémák vannak. Rohadnak a fogaid, talán ezért olyan büdös a szád.... Nézz magadra, mekkora hasad van, az a sok sörtől és a gyors kajától van, felteszem legalább 45 éves vagy és se feleséged, se gyerekeid, és elkeseredettségedben tengeted csak itt az idődet, mert tudod, hogy olyan csajt már nem kapsz, akinek nincs valami komoly defektje! - húztam gúnyos mosolyra számat, vörösödő fejét látva.
• Megtudhatom, mi folyik itt? - lépett mellénk egy öltönyös férfi.
• Igen, ez a hölgy itt ok nélkül sérteget! - háborgott a kopaszodó kamionsofőr.
• Igaz ez, hölgyem? - fordult felém, én pedig a mellettem álló lány felé, aki inkább bámulta a padlót, mintsem, hogy segítsen nekem. Teljes mértékig megértettem, nem akarja elveszíteni a munkahelyét, én is sok mindent csináltam már, olyan dolgokat, amikre egyáltalán nem vagyok büszke azért, hogy megtartsam a munkahelyem.
• Ebben az esetben..
• Lisa, mi folyik itt? - lépet mellém Harry végszóra.
• A hölgy sértegeti a vendégeinket, vagy bocsánatot kér, vagy meg kell kérnem önöket, hogy távozzanak! - felnézve Harry rosszalló tekintetével találtam szembe magam.
• Lisa, kérj bocsánatot! - utasított, mire engem rögtön elöntött a harag. Még, hogy én kérjek bocsánatot ettől a seggfejtől! Harry miért nem az én oldalamra áll? Ennyire félti a barátságát? Nem bírná ki, ha most le kéne lépnünk? Hát rendben, kapja meg, amit akar!
  Nagy levegőt vettem és magamra erőltettem, a legbájosabb, legcukibb, legkurvásabb modorom, gyűlöltem, de meg akartam leckéztetni Harry-t. Meg kell mutatnom neki, hol a határ, és hogy meddig mehet el velem kapcsolatban, mert én nem hagyom, hogy utasítgassanak.
• Uram! - fordultam csábmosollyal a disznóképű férfi felé. - Remélem megbocsátja, hogy ilyen csúnya, rossz kislány voltam - hajoltam úgy hozzá, hogy tökéletes belátása legyen melleim köze. Láttam rajta, hogy totál zavarba jött, remek! Most jöhet a másik...
• Remélem, ki tudom engesztelni az urat... - simítottam végig öltönyös karját a másik férfinak, aki valószínűleg a bár tulaja. - Mit szólna hozzá, ha táncolnék egyet ingyen? - Hajoltam füléhez, karjához nyomva melleim. - Ígérem, nem bánja meg - suttogtam ajkamba harapva.
  És igen, ez egy tökéletes alakítás volt, mind a hárman legalább ugyan annyira ledöbbentek, nem néztem Harryre, hagytam had egye a fene. Az öltönyös férfi csak bólintott és én már készségesen rohantam is a színfalak mögé. Annyira mérges voltam, az egészet dühből csináltam, az, hogy Harry ennyire figyelmen kívül hagyott engem és a véleményemet, iszonyatosan fájt, az egész nap haragja, az, hogy nem érdekli mi van vele, hogy nem beszélünk, hogy csak a haverjaival van elfoglalva, mind egyszerre tört elő belőlem.
  Az öltözőben több lány ücsörgött mélabús tekintettel.
• Lányok! Lefoglalom pár percre ezeket az undorító patkányokat... Már ha megengeditek! - minden szempár rám szegeződött, egy kollagénezett ajkú lány szólalt fel legelőször.
• A színpad a tiéd! - biccentettem egyet köszönetképp és lehúztam ruhám cipzárját, majd belebújtam egy neon zöld magassarkúba. Oda sasszéztam a zenét kezelő fiúhoz és megkértem, hogy kapcsolja be nekem pár perc múlva a Hallelujah-t. Csak két lámpát hagytam égve, és lekuporodtam a rúd elé.
  Kiürítettem mindent a fejemből, csak én voltam, a színpad, és a mérhetetlen düh, amit Harry ébresztett bennem. A zene elindult és én táncolni kezdtem. Először a földön, aztán a rúdon, egyik rúdról a másikra. Mindent bele adtam, néha a könnyeimmel küzdve megtorpantam, de folytattam. A szám végére már inkább csak csalódott voltam. Mikor befejeztem, kecsesen, akár egy táncos meghajoltam, és ők megtapsoltak, ilyet sem sűrűn kapsz egy sztriptízbárban, az biztos.
  A színfalak mögött felöltöztem és bezsebeltem néhány elismerő pillantást, majd kisétáltam a többiekhez. Amikor oda értem, mindenki engem nézett, én pedig lazán hátra dobtam szőke fürtjeimet.
• Wáó! Ez … hú... ilyet még nem láttam... - ámuldozott Liam, én pedig felnevettem.
• Nagyon sexy volt - nézett végig rajtam elismerően Zayn, én pedig csak vállat vontam, mielőtt Harry elkapta karom és kirángatott a levegőre.
• Megőrültél?- Dörzsöltem fájósan karom, amit megszorított.
• Ezt én is kérdezhetném! Mi volt ez az előbb? - hüledezett beletúrva sötét fürtjeibe.
• Azt akartad, hogy bocsánatot kérjek ! Megtettem - sziszegtem.
• Nem így értettem!
• Tudod, Harry, fogalmam sincs, hogy érted vagy, hogy mit gondolsz! Már nem is beszélsz velem! Megértem és támogatom, hogy újra összemelegedtél a barátaiddal, de egész nap semmibe vettél! Aztán meg elhurcolsz egy sztriptízbárba, mikor tudod, hogy...
• Nem kértem, hogy elgyere! - dörrent rám. - És mit tudok, hogy kurva vagy? - borult el az elméje. Az, hogy jelenidőben beszélt, feltette az i-re a pontot. Dühvel meredtünk egymásra, amíg egy köhintést nem hallottunk. Oldalra fordulva megláttam a négy teljesen lesokkolt fiút.