Békés nap vagy nem?

Sziasztok! 

Köszönöm a 44 követőt *-*

Sajnálom ez a rész nem lett a legjobb meg a legizgalmasabb, de Magyarországon vagyok és nincs sem időm sem energiám írni reggel 9-kor elmegyek és este 9-kor érek haza ...

Nos igen nem szaporítom a szót köszönöm a komikat, sajnálom most még arra sincsen energiám, hogy válaszoljak, tényleg nagyon sajnálom! 

Vasárnap újult erővel térek vissza és kitalálok valami kárpótlást ígérem!!! 

Köszönöm a kommenteket, pipákat és mindent!! 

Sisi nagyon köszönöm ^^ mindig öröm ;D

Kriszta igazad van tényleg én vagyok !!

Majd meglátod, mire céloztam ;)

Jó olvasást! 

- Harry, ugye tudod, hogy rendet kell még raknunk, mielőtt ezt a kupit meglátja valaki?! - simogattam meztelen vállát. Nem nézett fel, továbbra is hasamba fúrt fejjel feküdt. 

- De nem akaroook! - nyávogott magához szorítva. 

Miután tegnap kibékültünk, jöhetett a kedvenc veszekedés utáni tevékenységünk, a békülős-szex ami most valami elképesztő volt. Most pedig itt fekszünk a szétrombolt ház maradványai között, annyira nem bánom, de nem akarom, hogy egy ilyen miatt kelljen másik hotelbe mennünk. 

- Harry... - noszogattam tincseibe túrva. 

- Lisa... - emelete fel fejét, megdöbbentett az arcán tükröződő komolyság, értetlenül pislogtam rá és vártam, hogy rákezdjen mondandójára. Látszott rajta, hogy elég nehezen megy neki, zöld szemei kétkedve csillogtak. 

- Nyugodtan mond, Harry... - simogattam meg elgondolkodva arcát. Végül is, mi a legrosszabb, amit mondhat? Egyértelműen az, hogy szakítunk, de még csak most jöttünk össze, ezt az ötletet végül is hamar elvetettem, más nemigen jutott eszembe, amiért ilyen szenvedő képpel nézhetne rám. 

- Nem szeretnélek elveszíteni, ha azt mondod, ne tegyem, nem teszem, csak szeretném, hogy tudj róla és jó lenne, ha együtt gondolkodnánk el rajta - magyarázkodott, látszott rajta, hogy már jól megfogalmazott monológot mondott el, kezdtem kissé ideges lenni, nem tudtam elképzelni, mit is akarhat mondani.

- Ígérd meg nekem, hogy nem akadsz ki! - biggyesztette le ajkát.

- Ígérem.. - bólintottam megadón, már nagyon kíváncsi voltam.

- Paul azt mondta, szeretne szervezni egy emlékturnét az egész csapattal, szeretné, ha abban a 6 hónapban velük tartanék... - harapott ajkába válaszomra várva.

Meg kellett emésztenem, az a rókaképű kis... már majdnem azt mondtam, hogy felejtse el, mikor megcsillant valami a szemében. Remény... tudtam, hogy nem mondhatok neki nemet, nem lett volna helyes. Ez élete álma, igazán szeretem, nem fogom elvárni, hogy miattam elhalasszon egy ilyen lehetőséget. Paulra viszont ügylenem kell, megbízhatatlan, jó emberismerőnek tartom magam, ő pedig már elsőre taszított. 

- Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor én támogatni foglak - szorítottam számat övére. Csókjában éreztem a hálát és a végtelen megkönnyebbülést amit az okozott, hogy mellette állok. 

- Nálad jobbat nem is kaphattam volna - mosolygott bele csókunkba.

- Ez nyálas volt - leheltem újabb csókot ajkára, majd kibújtam az ágyból. 

- Mi lenne, ha ma elugranánk reggelizni valahová? Ezt meg kell ünnepelni! - nekem sem kellett kétszer mondani, már húztam is át fejemben a felsőm, majd belebújva farmeromba a fürdő felé vettem az irányt. Ránéztem a bent lógó kutyás naptárra és furcsállva ráncoltam össze homlokom. 

- Harry! - kiáltottam ki a fürdőből, mikor meghallottam rekedtes hangját a konyha irányából, folytattam. - Hányadika van? - érdeklődtem még mindig összevont szemöldökkel. 

- 6, miért? - érdeklődött kómás hangon. 

- Semmi... csak kérdeztem - vontam meg vállam. Késik, de nem akartam ezzel idegesíteni sem magam, sem Harry-t, más sem hiányozna, csak még egy indok a stresszelésre. Lefürödtem, miután kiléptem a zuhanyzóból, megálltam megnézni magam egy másodpercre. Egy barna hajú, meglepően karcsú lány állt előttem, majdhogynem törékenyek tűntem még a saját szememben is. Furcsa volt ezt látni, nem úgy, mint pár napja, akkor elborzadtam, most nem, most nem tudtam mit fejez ki az a kék szempár, ami a tükörből bámul rám annyira mereven, hogy már majdnem odaszólok neki: Pislogj már! Sírj! Nevess! Csak csinálj valamit! De nem moccant, ami aggasztani kezdett. Mikor megláttam a mögötte közeledő sötét alakot, már majdnem felsikítottam, szívem ezerszeresére gyorsult, de orromba kúszott a szappan, axe és enyhén érezhető sajátos illata, ami azonnal megnyugtatott, hagytam, hogy körém fonja izmos, tetovált karját. Óvatosan megszorított vállamba fúrva orrát. 

- Harry... - kezdtem mondókámat, el akartam mesélni Arnoldot, most láttam rá a tökéletes alkalmat, hogy elmondjam mindazt amiről nem tud. 

- Indulhatunk? - csókolta meg arcom bal oldalát.

- Persze... - bólintottam, már nem is voltam benne olyan biztos, hogy annyira jó ötlet elmondani, majd a rendőrség elkapja. Végül is lehet, csak rám akart ijeszteni és igazából otthon terpeszkedik a kanapén vagy valamelyik bárban issza magát halálra. 

A kis kávézóhoz vezető utat gyalog tettük meg, a szemerkélő eső nem tudta elrontani a kedvünket. Kézen fogva sétálgattunk, Harry végig mosolyogva figyelte, ahogy lenyűgözötten figyelem a várost.

- Még mindig nem vittél el várost nézni - mormogtam vádlón belépve a hangulatos kis kávézóba. Az ajtócsengő megszólalt, amint kinyitottuk az üveges ajtót. Bent egy-egy pult terült el, a falak és a bútorok tökéletes összhang voltak, a bézs-barna-fekete tökéletes kombinációja legalább 5 méteres belmagassággal és kristálycsillárokkal. Ámuldozva lépkedtem Harry után, aki egy bőrkanapé felé vezetett. Letelepedtünk és perceken belül már ott is volt a pincér, hogy felvegye a rendelésünk. Mosolyogva simogatta Harry karját, miközben kétértelmű megjegyzésekkel bombázta, mintha ott sem lennék. 

- Khm... - köhintettem egyet, hogy felhívjam magamra a figyelmet, a pincérlány pedig egy gyilkos pillantással jutalmazott, majd továbbállt. - Hosszú, irtó szexy combok, nagy dudák.. - soroltam a pincérlány "jó tulajdonságait".

- Igen, meglehetősen nagy melleid vannak - kacsintott, mire én csak szememet forgattam. 

Pár perc elteltével Harry-vel megkaptuk a rendelt ételeket és italokat. Lassan majszolni kezdünk, miközben azon vitáztunk, melyik filmet nézzük a mozikban. Én a Vasember hármat akartam, de Harry azzal érvelt ellene, hogy azt fogják hinni, beráncigált arra a filmre. Engem ez hidegen hagyott, szóval igen, elég éles szóváltásba keveredtünk, persze az egész csak játékosan ment, nem bántottuk meg a másikat. 

Miután ettünk, elindultunk a studió felé, elmondani mindenkinek a nagy hírt, Harry Styles visszatér, ha csak pár hónapra is, de újra énekelni fog! Bezsongtam a gondolattól, hogy egy sztárral bújok ágyba, persze ez remélhetőleg semmit nem változtat az én szeretett, göndör hajú, mosolygós fiúmon. 

Mikor beértünk a stúdióba, már mindenki bőszen próbált, féltem, ezek a srácok sosem állnak le, még a végén bajuk eshet, de látni arcukon azt az őszinte mosolyt, lerítt róluk, hogy szeretik csinálni, amit tesznek. Mikor kijöttek, mosolyogva üdvözölték barátjukat, na meg engem, Niall-tól még egy hatalmas ölelést is kaptam. Ennyi tetovált, piercinges srácot egy helyen még nem láttam, furcsa volt velük egyszobában lenni, az egész termet megtöltötték energiával, eltörpültem mellettük, de mindenképpen jó volt ott lenni, engem is belevontak a hülyéskedéseikbe, éppen egy műanyag kanalat dobtunk Liam felé, mivel nem hittem el, hogy nem bírja a kanalakat, mikor nekidobtam, tényleg ugrott egy hatalmasat - bár lehet, csak megijedt a felé repülő tárgytól - Lou-val azonban nagyon-nagyon nevettünk rajta.

- És mi lesz a turnéval Harry, velünk tartasz? - fordult felé Liam, aki már kissé megnyugodott és visszaült a helyére.

- Igen! - ölelte át büszkén vállam, én pedig mosolyogva néztem fel rá. 

Ismét egy új dolog kezdődött el.