Városnézés

Sziasztook! 

Huuh mennyi komment hát nagyon köszönöm !!!!

Kriszta nagyon sajnálom, hogy beteg lettél :S Jobbulást neked !! Azért remélem írsz majd nekem ;D Mindig várom a kommentjeid, mindig tiszta kész vagyok, hogy már nem olvasol vagy valami XD

Névtelen: Esztergom, Csolnok, Dorog, Piliscsaba, Tatabánya, igazából mindenkit meglátogattam, meg buliztunk meg minden imáááádok minden egyes percet amit otthon töltök Magyarországon ^^

Hát igen, jó olvasást!

Kommenteljetek, pipáljatok, olvassatok! 

Remélem tetszeni fog!

A hét elég eseménydúsan telt, legalább is Harry számára. Talán 2 napig tudtam követni az eseményeket, amik körülötte történtek, aztán egy elég csúnya szűnni nem akaró gyomorbaj ledöntött a lábamról. Keveset találkoztunk, de nem bántam, hogy nem nézi végig, ahogy a WC fölé hajolva viszontlátom reggelim vagy a vacsorám. Meg kellett küzdenem azért, hogy egyedül hagyjon, édes, hogy ennyire félt. Ma viszont már igazán ránk fért egy kis kikapcsolódás, Harry-nek is szabadnapja volt, hát úgy döntöttünk, ellátogatunk a város érdekesebb pontjaihoz. Megfürödtem és a tükör előtt állva törölgettem nedves barna tincseimet. Elmélázva bámultam hasamat és csípőmet.

- Mikor indulunk? - lépett be Harry a fürdőbe, majd mikor nem válaszoltam azonnal, mellém lépett és ő is a tükörbe bámult.

- Mind gondolkozol? - támasztotta állát fejem búbjára, annyival magasabb volt, mint én, eddig fel sem tűnt, hogy ilyen óriási, így valahogy még jobban tetszett.

- Fel kell hagynom a másikkal... - csíptem meg kissé kikerekedett hasam. Édes rekedtes hangján felnevetett, én pedig sértődötten néztem a tükörből boldogan rám vigyorgó fiút.

- Hm... Jól tartalak, ez tetszik, szerintem gyönyörű vagy így, ahogy vagy! - csókolt bele nyakamba, mire kellemes bizsergés futott végig gerincemen.

- 30 perc? - néztem smaragdszínű szemébe.

- Hát figyeltél rám, nem csak akkor, mikor azt hallod, szex? - vigyorodott el kajánul.

- Azt akarod mondani, hogy szex mániás vagyok? - dörrentem rá, ő pedig feltartott kézzel kezdett kihátrálni a fürdőből. - Harry! Válaszolj! - gyűrtem törölközőm gombócba, majd neki vágtam- Nem én jártam kurvákhoz dugni! Harold! Vond vissza! - hápogtam, de ő rám sem bagózott az ajtó menedékéből, nézett rám csillogó szemeivel.

- Milyen jó bőr csaj volt, fenékig érő, szőke, ribis haj, kifogástalan alak, nagy dudák! Szomorúan csillogó szemek....Hm.... Izgató - kinyújtottam nyelvem, ő pedig csak nevetve becsukta maga mögött az ajtót. 

Fél óra múlva már az ajtóban álltunk készen az indulásra. Mielőtt még akárhová is eljutottunk volna, bementünk egy fényképező gépeket áruló műszaki boltba, ahol Harry rögtön megvette a legmenőbb gépet, én pedig helytelenítően ráztam fejem jelezve, ezt nem kéne. Kisebb vitánk végül ahhoz vezetett, hogy Harry véghez vitte akaratát és máris a legújabb nikon géppel felszerelkezve léptünk ki a boltból. 

Az első állomásunk természetesen a Big Ben volt. Már 10 perce mozdulatlanul bámultam, mikor is úgy döntöttem eleget láttam, nyaltam egyet a fagyimból és az engem bámuló Harry-re néztem.

- Nagy... - vontam meg vállam még egyet nyalva fagyimból, élveztem, ahogy a hűs citrom szétolvad a számban.

- Hát ez igazán elképesztő élménybeszámoló, ennél bővebben nem tudtad volna kifejteni érzéseid és gondolataid a Big Ben-ről...- 

- Harry, ez egy épület! - nevettem el magam komoly, tárgyias hangját meghallva.

- Tovább? - vonta fel szemöldökét.

- Tovább... - nyugtáztam vállat vonva.

Elmentünk London minden szerinte érdekes látnivalóját megnézni, éppen a Temze partján sétálgattunk, mikor két lány lépett oda hozzám elég bátortalanul. Az egyik szőke volt, elég alacsony termetű, barátságos, barna szemmel méregetett engem és Harry-t a másik lány egy rettentően magas, vékony, barna hajú lány éppen a táskájában turkált, igazán nem értettem, mit akarhatnak. 

- Te vagy Harry, ugye?! - kérdezte csillogó szemmel az alacsonyabb lány.

Harry csak egy bólintással válaszolt.

- Nem akarunk tolakodónak tűnni, de azt hallottuk, a fiúkkal turnézol fél évig. Tényleg igaz? - lépett közelebb reménykedő arccal. 

Hát, a pasim híres, ezt mindenképpen meg kell szoknom még, de ahogy elnéztem göndörkémet nem okozott neki problémát, kellemetlenséget vagy szorongást a helyzet, lelkesen kezdett nekik magyarázni amolyan "maradjon titokban a nyilvánvaló" stílusban. A lányok pedig annyira belelkesülve hallgatták, hogy még levegőt is ritkán vettek, ami egy kicsit lesokkolt. Nem vagyok féltékeny, sosem voltam, akit lehet vinni, vigyék, bár ha arról van szó, hogy Harry-ért sikítozik pár ezer lány, nem vagyok túlontúl lelkes, de ahogy csillog a szeme, a mosolya, az arcán elővillanó gödröcskék, ahogy kezével hadonászik beszd közben ezek mind azt mutatják, igazán élvezi, amit tesz és ha ez őt boldoggá teszi, engem is.

- Még egy kérésünk lehetne, ha nem lenne nagy baj, aláírnád a pólóinkat? - kérdezte félve a magasabbik, kissé visszahúzódó lány, aki eddig nem sokat szólt, csak figyelmesen hallgatott, mint aki minden mondatot és pillanatot megfigyel és elraktároz a memóriájában, bizonyára ez így is történt.

- Természetesen - mosolygott Harry legalább olyan lelkesen, majd miután aláírta pólóikat, tovább mentek. Két lépés után azonban meggodolták magukat és visszafordultak, most egyenesen felém.

- Ti egy pár vagytok? - kérdezte szemrebbenés nélkül, én pedig felnéztem Harry-re támogatást várva, de csak egy mosolyt kaptam.

- Igen, valahogy úgy - bólintottam, mire Harry elnevette magát én pedig szokásomtól eltérően elpirultam.

- Nagyon helyesek vagytok így együtt! - intett, majd a barátnője után ment. Néztem távolodó alakjukat, ahogy nagyokat hadonászva beszélgetnek, annyira aranyosak voltak, kicsit tolakodóak, de szimpatikusak.

- Tényleg szép pár vagyunk? - vontam össze szemöldököm Harry-re pillantva.

- Hát, te gyönyörű vagy, én pedig szívdöglesztő - ölelte át vállam. - Azt hiszem ja, jók vagyunk - nevetve mellkasába fúrtam fejemet és helyeslően bólogattam.

A következő megállónk a London Eye volt, úgy értesültem, protekciósok vagyunk, így elég hamar a sor elején találtuk magunkat, és a többiek kicsit sem örültek ennek. Miután érdekes módon csupán ketten keveredtünk egy 10 személyes fülkébe elindultunk felfelé. Öt perc sem telhetett el, de Harry és én már unatkozni is kezdtünk. 

- Tudoooood - nyújtotta el mondatát. - Az ilyen kabinokban általában piszkos dolgok történnek... - búgott fülebe, hallottam a hangján, hogy mosolyog. 

- Valószínű, lent inkább csak gyerekeket láttam, igazán piszkos dolgokra lehetnek képesek... - kuncogtam. 

Meleg lehelete a tarkómat simogatta, miközben az ablaknak szorította hátam, én pedig beletúrtam göndör fürtjeibe lábammal átölelve derekát. Nagyot sóhajtva találtak rá ajkai enyémre, apró puszikat lehelt számra, majd nyelvével végigsimított alsó ajkamom, én pedig engedelmesen nyitottam ki számat, hogy csókunkat elmélyíthesse. Zihálásunk hangja betöltötte az apró kabint ekkor, mint derült égből villámcsapás megszólalt Harry telefonja és csalódottan, már szinte dühösen kapta ki telefont a farzsebéből, ujját végighúzva a kijelzőn füléhez emelete a készüléket. Néztem, ahogy dühödt arcvonásai szinte egy pillanat alatt eltűnnek és még a sötétben is láttam, hogy arca falfehérré változik. Csak egy okét mondott és letette.

- Lou... kórházban van!